Lábjegyzetek a dombtetőről

Nagyon ritka eset az irodalom világában, amikor valaki ennyire hajlott korában fedezi fel magában az irodalmi alkotói kedvet. Egészen pontosan fogalmazva: zsenge fiatalságában felfedezik benne mások, aztán ő maga az, aki a tudatalattijába nyomja vissza az irodalmi ösztönöket, hogy aztán valami végzetszerű bolondozás hatására, szinte csak úgy "viccből" tollat ragadjon, és több tucat lírai, prózai és műfordítói darabot adjon a világnak, elsősorban annak a kis közösségnek, amely felnevelte.