Lepecsételt szobák

Szobákban járnak a versek, egy szorongatott, néha sosemvolt idillben, szeretet és szeretetlenség élményével, a felnőttek rítusaival, rejtőzködő Istennel, a gyerekkor álomszerű, képekbe rendeződő és széttöredező emlékeivel, a kollektív és az individuális magány tapasztalatának megélésével, az időnként felvillanó tisztes szegénység paradox hagyományával.