Most vagyok soha

Kemény Zsófi versei kétféle akaratról beszélnek: függetlenedni és elszakadni – és közben valahogy mégis egymásba kapaszkodni, amikor elkerülhetetlenül megérkezik az ár. Hogy szívünkben ugyan megül a penész, de azért úton vagyunk, jövünk.